Ami a legnagyobb hatással volt az életemre

Van egy barátom, akivel már nagyon fiatal korunk óta ismerjük egymást, még az általános iskolában találkoztunk először, ahol osztálytársak voltunk. Később gimnáziumba is együtt jártunk, és az volt az az időszak, ahol mind a ketten elkezdtünk zenével foglalkozni.

Ebből egyenesen következett az, hogy rengeteget jártunk koncerte, és ez nagyban összekapcsolódott nálunk a bulizással is, hiszen éppen abban korban voltunk, amikor elkezdtünk ismerkedni az éjszakai élettel is. Rengeteg embert ismertünk, és amikor bandát alapítottunk, a barátaink és ismerőseink jártak el a koncertjeinkre.

Az már nagyon hamar kiütközött, hogy a barátom nem igazán tud mértéket tartani az alkoholfogyasztásban, ami miatt a szülei rendszeresen eltiltották a bulizástól, a koncertektől, míg végül már a zenéléstől is, mivel ennek tulajdonították az ezzel kapcsolatos kibillenéseit. A zenekarunk is emiatt oszlott fel mindössze kétévnyi működés után, pedig akkorra már lokális szinten kezdtünk egyre ismertebbé válni, időnként már hívtak minket kisebb helyekre fellépni a városban.

A barátom viszont egyre rosszabb állapotba került, és hamarosan mindenkinek – a családját is beleértve – szembe kellett néznie a ténnyel, hogy itt komolyabb a probléma, mint egyszerű kamaszkori lázadás, és az ezzel járó kellemetlenség és szülői bosszankodás. A barátom alkoholproblémákkal küzdött, és egy idő után az alkohol már jelentős hatással volt a tanulmányaira, és az azon kívüli tevékenységeire, a környezetében élő emberekről nem is beszélve.

Ezért döntöttek úgy a szülei néhány év után, hogy rehabilitációra küldik, és szerencsére a kezelés sikeres volt, amihez persze kellett az a sok ember is, aki a barátom körül volt ebben az időszakban. Ez a hosszú ideig tartó nehéz időszak határozottan ráébresztette a barátom szüleit is arra, hogy valami nincs rendben, és sokkal jobban oda kell figyelniük a gyerekeikre. Ma is gyakran mondják, ha szóba kerül, hogy bánják, hogy nem vették észre hamarabb, hogy mi zajlik, hiszen akkor talán nem is fajult volna idáig a dolog. Sosem gondolták, hogy velük ilyesmi megtörténhet.

Mindennek már jó tíz éve, azóta felnőttünk, nem vagyunk már tizenévesek, mindazonáltal igen nagy nyomot hagyott bennünk is ez az ügy, és azok a barátok, akik azóta is körülötte vagyunk, nagyon ügyelünk arra, hogy ne történhessen meg a visszaesés.

Engem tulajdonképpen ez a tapasztalat vezetett a pályámhoz is: amikor továbbtanulásra került a sor, úgy döntöttem, hogy pszichiáter leszek, és így kerültem az orvosi egyetemre. Nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy bizony a fiataloknál is fennáll az alkoholizmus veszélye, és a családnak, valamint a környezetnek óriási szerepe van abban, hogy még idejében felismerjék az ezzel kapcsolatos intő jeleket, amennyiben pedig szükséges, tudják, hogy hová forduljanak segítségért.

Szerencsére létezik több remek addiktológia Budapest területén, és országszerte is, ahová fordulhatunk, ha valamely családtagunk – függetlenül életkorától – ilyen helyzetbe kerül, és kezelni szükséges. 

Személy szerint kiemelném a Családi Felépülési Központot, amely véleményem szerint az egyik legjobb addiktológia Budapesten. Egy 28 napos felépülési programot kínálnak, amelyet kifejezetten azoknak ajánlanak, akik csak rövid absztinens időszakot képesek megtartani két ivás között, vagy egy-egy szerhasználati szakaszuk több napon át tart. Elérhetőségeikről honlapjukon, a felepulok.hu-n keresztül találhatunk bővebb információt. Mivel ez egy igen intenzív, bentlakásos program, azok számára is eredményes lehet, akik korábban már próbáltak önerőből leállni, esetleg igénybe vettek már heti rendszerességű konzultációs segítséget, ám mindez hosszú távon eredménytelennek bizonyult számukra. 

Ezen a budapesti addiktológián egyébként a Minnesota-modellt alkalmazzák, amely olyan népszerűnek bizonyult nemcsak az Egyesült Államokban, ahonnan származik, hanem világszerte egyaránt. S ez nem véletlen, hiszen egy annyira hatékony terápiás módszerről van szó, amelyet az USA kezelőintézményeinek ⅘-e alkalmaz a függőség kezelésére. 

A Minnesota-modell lényege, hogy a 12 lépéses önsegítő csoportok elveire alapozva, egy absztinenciára orientált, multiprofesszionális szemléletet követ, amelynek elengedhetetlen eleme a résztvevők anonimitása. Hozzátartozik az a felfogás, miszerint a függőség – legyen az alkohol, gyógyszer vagy bármi más – több szinten van jelen egyszerre; tehát létezik fizikai, pszichológiai, szociális tényezők, lelki/szellemi tényezők szintjén egyaránt. A Minnesota-modell alapján ezen kívül bármilyen függőség nem más pszichés probléma következményeként értelmezendő, hanem önmagában, elsődleges betegségként, amely krónikus, progresszív és gyógyíthatatlan, ugyanakkor kezeléssel élethosszig tünetmentessé tehető.

A kezelési program gyakorlati elemeit tekintve részét képezik a csoportterápia, a pszichológiai oktatás, ismeretterjesztés; olyan tanácsadók, akik személyes tapasztalattal rendelkeznek, maguk is felépülők, a többféle szakmai háttérrel rendelkező, multiprofesszionális személyzet, a napi olvasó csoportok, az élettörténet, a 12 lépéses program, valamint a rekreációs és testi aktivitás. Mindemellett fontos kiemelni, hogy a konkrét kezelés mellett családi tanácsadást is biztosító programról van szó.

A Családi Felépülési Központ nagy előnye, hogy ez a kezelés az év minden szakában nyugodt, turistáktól mentes környezetben zajlik, és nagy hangsúlyt fektetnek a természet nyugtató és gyógyító hatására, így mindennap könnyed sétákra lehet számítani, de ezen kívül is van lehetőség napi sportolásra. Ezen felül heti egy alkalommal kirándulást szerveznek a Balaton felvidéken. Ha pedig a diszkréció miatt aggódnánk, a Központ saját tulajdonban áll, ennélfogva nem kell váratlan vendégek, ismeretlenek megjelenésétől tartani.

A bentlakásos program keretében teljes ellátást biztosítanak, napi háromszori étkezéssel. Ez svédasztalos reggelit, valamint étlapról rendelt meleg ebédet és vacsorát foglal magába. A hétvégi látogatások alkalmával a hozzátartozóknak is van lehetőségük folyamatos és személyes kapcsolattartásra a kezelés résztvevőivel, de ezen alkalmak nagy előnye még, hogy ilyenkor  ingyenes pszichoedukációs előadást és konzultációt biztosítanak, amely által a családtagok is bevonódhatnak a felépülés folyamatába.

A 28 napos felépülési program több formában is elérhető, így személyre szabott, egyéni és kiscsoportos módon is. A 28 nap eltelte után pedig úgynevezett ingyenes utógondozás áll fenn, amely igénybe vehető személyesen vagy online is. A végzett klienseket pedig rendszeresen meghívják, ingyenes, ebéddel egybekötött, bizonyos  „Felépülő-napokra” a józanság megtartása és a tanultak felfrissítése érdekében.

Ami a barátomat illeti, ő is egy hasonló programban vett részt, és úgy, mint egy vele közeli kapcsolatban álló személy határozottan elmondhatom, hogy hatékonynak bizonyult ez a módszert, azóta nincsenek ilyen problémái, persze ehhez óriási tudatosságra, és a környezet odafigyelésére is szüksége van, és a barátom azt sem hanyagolja el, hogy időről időre utógondozási alkalmakon vegyen részt.

A zenéléshez pedig hosszú idő után tavaly visszatért, ami szerintem nagyon sokat jelent neki, és csak pozitív hatással van az életére. Én magam is szeretnék visszatérni legalább hobbi szinten a gitározáshoz, csak azt sajnálom, hogy manapság kevesebb szabadidőm van, pedig minden bizonnyal engem is csak inspirálna. Azt hiszem, mindketten egy kicsit eltávolodtunk a zenéléstől a történtek miatt, de elég hosszú idő telt már el azóta ahhoz, hogy újraértékeljük az ezzel kapcsolatos érzéseinket, elvégre az egykori probléma gyökere sem a zenében keresendő.