Érzelmi és értelmi intelligencia szükséges ahhoz, hogy bizonyos zenei műfajokat meg tudjunk hallgatni, meg tudjunk szeretni. A zene több mint szórakozás. Épp úgy tekinthető vigasznak vagy épp gondolkodás serkentőnek, mint egy könyv, cikk, film, vagy akár egy előadás. Amit ma klasszikus zenének hívunk az régen volt a pop zene, természetesen az adott korstílusnak megfelelő hangszereléssel. Sokan próbálják manapság összehozni a klasszikus zenét a modernkori hangzással, többnyire szerintem sikertelenül, mert az akkori zeneszerzők kiváló hallásuknak köszönhetően nem véletlenül úgy írták műveiket, hogy az adott korlehetőségeinek, hangszereinek teljes mértékében megfeleljenek. Gondoljunk csak Bach invencióira vagy Beethoven szimfóniáira, elektromos hangszereken való megszólaltatásuk nem hozzák azt a várt eredményt. Ez fordítva is hasonlóképp van. A rock nótákat áthangszerelve klasszikus zenekarra, vagy akusztikus hangszerre kiveszi belőle azt a dögöt, amit egy torzított kvint megában hordoz. Persze próbálkozni szabad, sőt kell, mert a kísérletezés hoz előretörést mindenben.

Mostani produkciók közül, ami nagyon jól összehozza a klasszikus irányzatot és a modern rockot az nem más, mint az a két srác, aki olyan virtuozitással játszanak a hangszerükön, ami jelen esetben cselló, hogy stadionokat képesek velük megtölteni. Bár, a cselló önmagában egy remek tónussal rendelkező hangszer valóban jó kiindulási pont a zene határainak feszegetésére. Volt szerencsém eljutni a srácok koncertjére. Fantasztikus élmény volt!  Aki szereti az elő zenét az biztosan nem fog csalódni bennük.

Nem csak az élőzene varázslata miatt szeretek a koncerteken részt venni, hanem azért. mert mindig új emberekkel tudok megismerkedni.  Most is sikerült, egy bűbájos lány személyében! Közös zenei ízléssel, hisz nem volt nehéz kitalálni milyen zenét szeret egy koncerten, könnyű beszélgetést kezdeményezni. Beszéltünk mindenről, de ami nagyon megragadt, az a jelenlegi állása volt. Azaz inkább az, ahogy szerezte a szállodai állását, mint szobalány.

Elmesélte, hogy egy magyar kis vég segített neki a kijutásban, akik ausztriai munkákkal foglalkoznak. Az interneten talált rájuk, nagyon jó referenciákat hallott róla és az oldalukon is fel vannak tüntetve az elégedett ügyfelek visszajelzéseik. Írt nekik az oldalon található kis üzenetküldőn és másnap fel is hívták, hogy pontos felvilágosítás adjanak, hogy a szolgáltatásuk hogyan is működik.  Először egy németnyelvű elbeszélgetésen esett keresztül, mert alapfeltétel, német nyelvterületen ennek a nyelvnek az ismerete, bár ez egyértelmű. Miután sikeresen átment az első akadályon, az önéletrajzát turbózták fel és egy új email címet kellet csinálnia, hogy majd a szétküldött önéletrajzok után a szállodák, ne a személyes címét pakolják tele. Ez valóba egy hasznos húzás volt, mert számtalan ajánlatott kapott, jobbnál jobb helyekről, így már csak a neki legszimpatikusabbat kellett kiválasztania. Ami a legszebb az egészben, hogy ennek a szolgáltatásnak csak egy elég csekély ára volt, nem volt semmi rejtett becsapás. Megemlítette, hogy nagy türelemmel és segítőkészséggel foglalkoztak vele az ügyfélszolgálatos kollegák.

Azóta kinn dolgozok két szezon közt tér haza, hogy találkozzon a családjával és ilyen jó koncertekre járjon. Sajnos nem tudtam hazakísérni és tovább faggatni, mert a vissza taps előtt távozott, mert fuvarja volt. Mielőtt távozott volna a zsebembe nyomott egy félbehajtott kis cetlit, amiben az állt tiroli.hu. Látta rajtam, hogy érdekel a lehetőség és Ő maga is. Talán szerencsét próbálok és utána megyek, abba a vendéglátóegységbe dolgozni ahol ő dolgozik. Romantikus sztori lenne!