A mai napig szeretem a francia és olasz riviéra hangulatát, az érzést, amikor a tengerparton ülünk, hallgatjuk a morajlást, előttünk egy kávé és a tangóharmonikán játszó zenészt, vagy épp bármely más utcazenészt hallgatjuk. Mindig történik valami izgalmas és itthon is sokszor keresek ilyen helyeket. Azok a kávézók, ahol olvasni lehet valami egészen különleges érzést adnak, így sokszor fordulok meg Újbudán a Bartók Béla úton, ahol rengeteg ilyen hangulatos kis kávézó található. Amikor egy ilyen helyre beülök mindig van időm végiggondolni, hogy a költészet, az irodalom, a zene és a tánc gyökerei mélyebben vannak, mint azt elsőre gondolnánk. Mindegyik külön kifejezésforma, mely arra hivatott, hogy valami egyedit közvetítsen, amit olykor szavakkal, olykor valamilyen más köntösben lehet csak elmondani. Egy jól megválasztott dallam a zenében, egy mélységet sugárzó verssor vagy épp egy finom, de határozott tánclépés többet tud elmondani az érzéseinkről, mint bármilyen egyszerű mondat. Ezt az élményt hozza el a budapesti TáncSzalon, a hely ahol az érzelmek mozdulatokká válnak.

Egy csendes este, ami megérint

Egy nyári délután során villant be az érzés, amikor egy utcazenész hegedűszóját hallgattam, hogy milyen jó lenne valami izgalmas, új kalandba kezdeni. Így úgy döntöttem, hogy keresek egy új elfoglaltságot, valami olyat, ami kiszakít a hétköznapokból. Korábban a zenélés is mindig feltöltött, de most valami újat kerestem. A zene mellett mindig megjelent a tánc, de nekem valahogy sokáig kimaradt az életemből. Illetve még gyerekként Misi bácsi tartott olykor táncórákat, de olyan rég volt, hogy már szinte teljesen elfelejtettem, sőt be kell valljam, akkor nem is mindig szerettem. Pedig, ha tudtam volna, hogy már tinédzser fiúként a lányok hogy odalesznek majd értem, ha kiderül, hogy tudok táncolni… hát megérte volna az a pár alkalom, amikor bénázhattam volna…Ahogy hallgattam ezt a varázslatos zenét egyre jobban elfogott a vágy, hogy igen, erre most nagyon szívesen táncra perdülnék. Elkezdtem keresni, hogy van-e a környéken valamilyen táncos program és ekkor bukkantam rá a TáncSzalon programjaira.

Nagyon izgalmas volt, hogy a szokásostól eltérően nem a divattáncokat tanítják. Egy szenvedélyes és izgalmas tánc van a középpontban, mégpedig az argentin tangó, ami elegáns és harmonikus táncnak tűnik. Sőt, nem is tánciskolaként működnek, hanem Szalonként, ahol fontos a közösségi tér. A zene, a beszélgetések, a jó hangulat. Ezért elsőre talán szigorú, mégis izgalmas szabályaik vannak. Tényleg nem fogadnak dohányosokat? Vagy épp tilos a farmer? Elsőre furcsának tűnt, de az, hogy dressz kód van, visszahozza a régi idők hangulatát és eleganciáját. Mintha csak megint Párizsban vagy Milánóban járnék. És nem utolsó szempont, hogy a lányoknak is sokkal jobban áll a szoknya, akkor miért ne öltöznék fel én is egy kissé elegánsabban? Az, hogy limitált a létszám jó lehetőség arra, hogy mindenkivel megismerkedhessek és ki tudja, akár új barátokat is szerezhetek. Nem volt veszítenivalóm, így beiratkoztam egy alapozó workshopra, ahol üzletemberekkel és feleségeikkel táncolhattunk együtt, de volt ott egy olyan szabad lány, aki csak rám várt. A programon nagyrészt vele táncolhattam, és nagyon sokat nevettünk. Tangózni jöttem, de nem csak táncolni tanultam, hanem szuper élményeket szereztem és különleges embereket ismerhettem meg. Gyorsan jelentkeztem is a következő programra, megkérdeztem az órán lévő partneremet, Lindát, hogy van-e kedve velem tartani és igent mondott, így már páros jegyet tudtunk vásárolni. Úgy tűnik, hogy új kaland indultaz életemben. A második program végén el is hívtam randevúzni és igent mondott! Még nagyon az elején járunk, ki tudja még, hogy mi sülhet ki ebből, de egy biztos, megérte eljönni a TáncSzalon tangó programjára!