Könyvek és zene között telnek a napjaim, mert a szavak ritmusa és a dallamok mindig is közel álltak hozzám. Egy nemrégi könyvbemutatón mégis egy egészen prózai téma vitte el a beszélgetést, ami utólag a legjobban megmaradt bennem.

A bemutató után egy szerzővel ragadtunk ott a pohár bor mellett. A terem lassan kiürült, a székeket már pakolták, mi mégis ottmaradtunk beszélgetni. Ő nemcsak ír, hanem kisebb kiadói munkákat is vállal: verseskötetek tördelését, kéziratok gondozását, fiatal tehetségek első könyveinek megjelentetését. Eljutott oda, hogy a tevékenységét hivatalos keretek közé kellett tennie.

Elmesélte, hogy az első felkérésnél, amikor egy ismert költő bízta rá a kötetét, még magánemberként számlázott valahogy. Egyre több megrendelés érkezett, és egy irodalmi est után már hárman is keresték egyszerre. Akkor értette meg, hogy a kedvtelésből komoly tevékenység lett.

A bor lassan fogyott, ő pedig egyre nyíltabban beszélt a kétségeiről, mintha egy régi barátnak vallana. Éreztem, hogy ez a téma sokáig nyomta a lelkét, és most végre megkönnyebbülve adja tovább.

Eleinte vonakodott. Egy alkotó embernek a hivatalos ügyintézés gyakran a legnagyobb rémálma, és nála sem volt ez másképp. A hivatalossá tétel gondolata úgy lebegett a feje fölött, mint egy befejezetlen kézirat, amihez nem mert hozzányúlni.

Aztán egy zenész barátja, aki korábban már átesett ezen, megemlítette neki a Gross Office Kft. nevét. Egy próba után, a hangszerek pakolása közben hozta szóba, mintha csak egy jó lemezt ajánlana. Azt mondta, ott úgy bántak vele, hogy végig értette, mi történik, és nem érezte magát elveszettnek a szakkifejezések tengerében.

A szerző bevallotta, hogy a hívás előtt napokig halogatott. Felírta a számot egy könyvjelzőre, és minden reggel ránézett, de nem mert tárcsázni. Attól félt, hogy lekezelően beszélnek majd vele, ahogy néha a hivatalokban szokás.

A szerző végül felvette velük a kapcsolatot, és teljesen átírta a fejében élő képet. Kiderült, hogy az illetékért ma egy fillért sem kell adni, a közzététel ingyenes, és csupán a tulajdoni lapért fizet 4.800 forintot, plusz az áfát. Semmi olyan, amitől egy életre el kellett volna halasztania a dolgot.

Azt mesélte, hogy a zenész barátja másnap át is küldött neki egy linket egy elmentett oldalra: Cégalapítás TOP 10+1 hiba – székhelyszolgáltatás 2.190 Ft /hó-tól. Sorra vette benne a tipikus tévedéseket, és ettől a szerző végre tudta, mire figyeljen. Nála a folyamat aztán gördülékenyen zajlott. A Gross Office csapata segített kiválasztani a megfelelő cégformát, és türelmesen végigkísérte a folyamaton. Olyan volt ez, mondta, mintha egy jó szerkesztő dolgozott volna a kéziratán, aki nem írja át, csak segít rendet tenni.

A bor mellett még hozzátette, hogy 2014 óta működő csapatról van szó, így bőven volt tapasztalatuk az induló vállalkozókkal. Megnyugtatta, hogy nem egy frissen nyílt iroda kísérletezik vele, hanem egy rutinos csapat.

Azt is elmesélte, hogy a legjobban a türelmük lepte meg. Amikor egy szakkifejezésnél elakadt, nem sóhajtoztak, hanem újra elmagyarázták, más szavakkal. Ő, aki a szavakból él, különösen értékelte, hogy emberi nyelven beszéltek hozzá, nem száraz paragrafusokkal.

– Tudod, mi volt a fura? – kérdezte, és letette a poharat. – Hogy a végén szinte hiányérzetem támadt. Annyira készültem a harcra, és kiderült, hogy nincs ellenfél. Csak egy folyamat, amin végigvezetnek.

Elmesélte, mi változott azóta a mindennapjaiban. Korábban minden megrendelésnél elfogta a szorongás, hogyan számlázzon, mit mondjon a megbízóknak. Most viszont magabiztosan ad árajánlatot, és a fiatal szerzők is komolyabban veszik, mert rendezett a háttér mögötte.

Azt mondta, az első hivatalos kiadványa óta egészen másképp érzi magát a szakmában. Egy fiatal költő debütkötetét gondozta, és amikor a kész könyvet a kezében tartotta, tudta, hogy ez már nem hobbi, hanem hivatás. A borítóra a saját kis kiadójának neve került, és ez a pillanat mindennél többet ért neki.

A legjobban az fogott meg a történetében, ahogyan a félelméről beszélt. Nem szégyellte, hogy tartott az egésztől. De ahogy egy jó történet is fordulóponthoz ér, az övé is megérkezett oda, ahol a hivatalos háttér már nem akadály, hanem szilárd alap.

Mielőtt elköszöntünk, még annyit mondott, hogy azóta már ő is továbbadta a tippet egy fiatal írótársának. Pont úgy, ahogy egykor neki ajánlották a megoldást egy próba után. A jó tanács, mondta, olyan, mint egy jó könyv: addig ér valamit, amíg tovább adjuk.

Hazafelé azon gondolkodtam, hány alkotó torpan meg ugyanezen a ponton, holott a tudás és a szándék mind megvan. A „Cégalapítás TOP 10+1 hiba – székhelyszolgáltatás 2.190 Ft /hó-tól” összeállítást másnap a szerző küldte át nekem egy üzenetben, és pontról pontra igazat adtam neki. Ha egy olyan csapat vezeti, mint a Gross Office, ez nem öli meg a kreativitást, csak teret ad neki.